2009. február 27., péntek

Libiomfi este tíztől, Sirály!

Megjelent: zartkor.hu

Ez a „vérvalóság”, már megint. A korábbinál is véresebb, mert Libi bácsi meg Anikó meg Micimedve meg Malacka meg Nyuszi meg Bagoly meg a nagyfaszú Füles, ez az eszeveszett állatcsorda a vászonról alászállt a Sirályba, mert filmen nem lehet a nézőket megkasztingolni, Kaszás-kaszát suhogtatva a fejek felett, és a lábak méretének kikérdezése is mediális akadályokba ütközik. De ez most itt „vérvalóság”! Éljen Sztanyiszlavszkij, minden valóságsók ősatyusa, aki szerint az igaz színész egy a szerepével! Menjen a jó kakaóba a mézes waltdizni, meg a Tigris meg a Kanga is!

Igazi idiopszichohorrormusical a Stafanovics-Végh-Kálmánchelyi alkotógárdától, a 2003-ban készült film színpadira dzsoggingolt változata csokidrazsényugtatóval. Egy kicsit fáj, hogy Anikó (a már a Pesti mesékben is feltűnt Dióssi Gábor, Dió), aki olyan kedvesen, mondhatni igazi retro-hippi-háztartásbelis, szőröslábas közvetlenséggel gyűjtögeti jelentkezési lapjainkat (mert akkor még nem tudtuk, mert akkor még nem tudhattuk, hogy belőlünk a kasztingon úgysem lesz Füles, nem lesz Bagoly, sem Nyuszi, Malacka, vagy Micimedve, mert ahhoz minimum tripla értelmi fogyatékosság szükséges száraz kifli csücsökkel), nem kínál meg kakajóval, csak azt a beteg elméjű férjét, a Libi bácsit, aki meg akarja rendezni a Micimackót, a Pagonytól messze, valahol a nagy magyar pusztaságban, ahol „dudva meg muhar”. Szemem színe pirosfehérzöld. De mégis. Anikó arcán csüggök, mint a rettenettől szótlan alma betakarítás idején, mert Anikó jót akar. Viszont Libi bácsi állatokat akar, valódiakat, büdöseket - Sodoma és Gomorra. S míg Anikónk és Libink Frédi-Vilmás rímbokrétáinák magyar brutál rokona időről időre Óz-os musicalben burjánzik két felvonásban, szépen lassan, tévedések vígjátékán keresztül (is) sodródunk a tragikus, véres shakespeare-i vég felé. Áldozat Thália oltárán. Haláli.
Apropó Óz. Ihletforrásul az óz(d)i Liebe Attila, az őrült színházi rendező esete szolgált, aki a Sztanyiszlavszkij módszer híveként színjátszó-körös híveit rendszeresen fojtogatta. Vérvalósághűség hiperrealiti, gyorsan, hadarva, szavakat értelmetlenné összerántva, olvasandó: (Három és fél millió forintra perli az ózdi fojtogató néven elhíresült Liebe Attila a magyar államot. Liebe 352 napot töltött előzetes letartóztatásban, ezért az őt ért vagyoni és nem vagyoni kárért most 3, 5 millió Ft-ot követel. A férfi 1998. júliusában két tizenéves lányt az ózdi temetőbe csalt azzal, hogy egy filmforgatáshoz keres szereplőket. A válogatás szempontja az volt, hogy ki tud jobban átélni egy fojtogatást. Az egyik lány a "szereplőválogatás" közben azonban úgy vélte, hogy barátnője már nem játszik, hanem valóban bajban van, ezért elmenekült, de mire visszaért a helyszínre a rendőrökkel, a férfi a barátnőjével kéz a kézben sétált. A rendőrség ennek ellenére aljas indokból elkövetett emberölés kísérlete miatt eljárást indított a férfi ellen, akit a büntetőeljárás során mind első, mind másodfokon felmentettek. Liebe Attila 352 napot töltött előzetes letartóztatásban, ezért az őt ért vagyoni és nem vagyoni kárért most 3, 5 millió Ft-ra perli a magyar államot. HavariaPress) Hiperrealiti.

(Most ettem egy grapefruitot és ragad a kezem,
Állat a darab, de sötét a verem…)

Ez az őrült ökörség, ez az idétlen nagy marhaság, ez a Libiomfi gyermekkorunk színes mesevilágából gyúrja össze felnőttségünk szórakoztató-szomorú kulturkörnyezetbarát-ellenséges, trágár, obszcén, olykor gagyi és primitív, máskor nagystílűen szellemes rekeszizomgyógytornász.kultuszdarabját, a szerzőgárda korábbi megmutatkozásaihoz hű, de jóval kiforrottabb, minden ízében kidolgozottabb módon. A Pesti mesék, az Óz, a nagy varázsló, a Szegény Peti nagymamája fesztiválsikerei után az uristen@menny.hu-val ismertté vált függetlenfilmes gárda, kiknek kis és (a Libiomfival együtt) nagy celluloid-opuszaira annyira jellemző a színházszerűség (s talán épp emiatt érezhető némi bizonytalanság a filmdramaturgiában és vizualitásban, főleg, ami az operatőri munkát illeti), végre, a színházban, igazán magára talált.
Ez a vérvalóság! Nem részletezem. Tessék megnézni – esti mese, meg realitisó helyett.

- Oto -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése