Wong Kar Wai: Vadító szép napok

Megjelent: zartkor.hu

És vadító szép képek, melankolikus-szerelmes hangulatba ringató latin zenére. 15 évet késett a film. Fura helyzet. Wong Kar Wai második mozijában már együtt vannak mindaz, amiért annyira lehet őt szeretni, de egybenaz összes – főként dramaturgiai – hiányosság is, mely a későbbi műveknek is sajátja. Ha egymás mellé tesszük a Vadító szép napokat, a Szerelemre hangolvá-t s a 2046-ot, kiderül, hogy valójában egyetlen filmet nézünk.
Büfé, a falon egy óra ketyeg – itt kezdődik a történet, a Kar Wai-díszlet elmaradhatatlan elemei közt. Luddy, a sármos-magányos szépfiú épp Su Lizent (Maggie Cheung) igyekszik elcsábítani érzéki-filozofikus szövegével az álomról, az időről, s az egyperces barátságról. Sikerrel. De mivel a kötődésre képtelen fiúnak esze ágában sincs közel engedni a lányt, így az otthagyja őt. Sebaj! Jöhet a következő, a nagyhangú showgirl, angol nevén „Mimi” (Carina Lau), aki látszólag jobban veszi az akadályokat, hisz nem teszi meg azt a szívességet, hogy önszántából lelépjen. A reménytelen szerelmesek számát tovább gyarapítja Luddy barátja, aki Mimi-ért rajong, s a rendőr (Andy Lau), aki a bánatos Su Lizen iránt táplál nagyon-nagyon gyengéd érzelmeket, de hiába várja, hogy a lány felhívja azt a magányos, utcai telefonfülkét, ami mellett a rend őre sétálgatni szokott.
Az 1960-as évekbeli Hongkong melankóliája, kiábrándultsága visszhangzik a boldogtalan, harmóniára éhes, de azt megteremteni képtelen, retro-díszletben, málló vakolatú falak közt mozgó hősök sorsában, mondataiban. Luddy (Leslie Cheung) nyilvánvaló előképe a Szerelemre hangolva Mr. Chow-jának (Tony Leung), aki revanst akar venni hűtlen feleségén, de azzal már nem számol, hogy közben beleszeret Mrs. Chan-ba. Kar Wai Humphrey Bogart-ra maszkírozott hősei inkább szenvednek, de „szabadságukat” megőrzik, miközben női párjuk, az álmodozó tekintetű Maggie Cheung - Su Lizen és Mrs. Chow szerepében - csendesen zokog.
- Luddy sajátos életfilozófiáját egy rövidke aforizmában foglalja össze: létezik egy madár, melynek nincsenek lábai, s így egész életében repülni kényszerül. Ha elfárad, a szél szárnyán alszik. Egyszer szállhat csak le – s az a pillanat a halálának a pillanata. Szépen kigondolt ideológiájának megfelelően képtelen megmaradni egyetlen nő mellett, hisz a szerelem – azaz a megállapodás – egyet jelent a pusztulással. Felismerését lelkiismeretesen, filmről filmre tovább adja jövőbeni alteregóinak. Gyökértelenségére magyarázatként szolgál az is, hogy ex-prostituált nevelője bevallja, igazi anyja szülés után eldobta magától. A tény látszólag nem töri meg a fiút, de elhatározza, hogy felkutatja sosemvolt családját. Hátat fordít a két szerelmes nőnek, s elmegy a Fülöp-szigetekre. A látszólag széttartó életutak persze – mint Kar Wai-nál mindig – ezúttal is keresztezik egymást: a szépfiú s a rendőr Hongkongtól távol ismét összetalálkozik. A szerelmi kirakós játék résztvevőinek sorsa tovább alakul.
A dialógusok olykor nehézkesnek, kimódoltnak hatnak, s a dramaturgiai folytonosságot is megakasztja egy-két döccenő. Olykor indokolatlanul sokat időz a rendező egy-egy jelenetnél – például a rendőr és Su Lizen többszöri találkozásait egymás mellé vágja -, míg más alkalommal kihagy egységeket. Ez az a sarokpont, amibe a rosszmájú közönség illetve kritikus leggyakrabban beleköt. Ám épp ez a lazán kezelt elbeszélési mód adja a filmek jellegzetes báját-sármját is. A hangsúly egyébként is a látványon van: a szokatlan kamera-beállításokon és - mozgásokon; a kopársága ellenére – vagy épp azért – dekoratív tárgyi környezeten; a tükrök, ajtó és ablak-keretekkel biztosított kompozíciós játék lehetőségeken. Mindez együtt – s ne feledjük a magával ragadó színészi alakítást – biztosítja azt az enyhén fülledt, erotikus, mélabús atmoszférát, ami „szerelemre hangol”.





Az öntörvényű fiú, miközben kétségbeesve keresi saját személyiségét, kegyetlen játékba kezd: egyszerre bolondítja magába az eladólányként dolgozó, halk szavú Su Lizent, és Mimit, a showgirl-t. Luddy hagyja, hadd versenyezzen érte a két lány, ő nem tud vagy talán nem is akar köztük választani.Mikor végérvényesen beleszeret Su Lizenbe, szándékán kívül is olyan események láncolatát indítja el, melynek nyomában összetört szívek és elfelejtett ígéretek maradnak, és végül csupasz szenvedélyben, kényszerű önfelfedezésben és sokkoló erőszakban csúcsosodnak ki.

Egy film a szépségről, az időről és a vágyódásról. A Vadító szép napok volt az első film, melyben Wong Kar-Wai már teljességében virágzik, és melyben először dolgozott együtt későbbi állandó operatőrével, Christopher Doyle-lal. "Azt hiszem, a Vadító szép napok, a Szerelemre hangolva és a 2046 egyetlen, folyamatos történetet alkot. - nyilatkozta a rendező. - Érdekes lenne összerakni a három filmet, hogy egyetlen kerek történet legyen belőlük. Ha a Vadító szép napok és a Szerelemre hangolva csupán egy epizódja a 2046-nak, úgy a 2046 a teljes történet.”A Vadító szép napok az a film, mellyel Wong Kar-Waiból Wong Kar-Wai lett - a legbefolyásosabb, legszenvedélyesebb és legromantikusabb neo-new wave rendező. Második filmjét Wong úgy jellemezte, mint "az eltűnt világ újrafelfedezését”. Mint legtöbb filmjének, ennek is lehetne a címe: Az eltűnt idő nyomában. A filmet a hongkongi filmakadémia a valaha készült száz legjobb ázsiai film listáján a harmadik helyre tette.

Wong Kar Wai az 1960-as években uralkodó általános melankóliára és kiábrándultságra próbált reflektálni, így a Vadító szép napok a magány filmje lett. Ezt nem csupán a szereplők erősítik meg dialógusaikban, hanem az egész film képi világa is ezt támasztja alá, melyhez a világítást és a díszleteket is precízen hozzáigazította a rendező. Kar Wai hangsúlyosan közeli vagy maximum fél-közeli beállításokkal dolgozik, a kamera a legintimebb pillanatokat igyekszik megörökíteni objektívével, mégis árad a képekből az egyedüllét tejfölsűrű hangulata. Köszönhető ez a roppant hangsúlyos, ám kopár tárgyi környezetben mozgó önpusztító szereplőknek és a tökéletesen kimunkált színészi játékoknak (az ezúttal epizódszerepre „kárhoztatott” Andy Lau még így is brillírozik). A folytonosan mozgásban lévő kamera bebarangolja a helyszíneket, minden apró részletet felkutat, elidőzik rajtuk, hihetetlen erős atmoszférát teremtve, amiben Kar Wai igazán erős. A film végtelenül lassú tempóban hömpölyög, szinte már-már fájdalmasan lassan, hozzásegítve a mélabús hangulatot ahhoz, hogy eluralkodjon az egész játékidőn.

rendező: Wong Kar-Wai
forgatókönyvíró: Wong Kar-Wai
operatőr: Christopher Doyle
producer: Rover Tang
vágó: Kit-Wai Kai, Patrick Tam
szereplő(k): Leslie Cheung (Yuddy)Maggie Cheung (Su Lizhen)Andy Lau (Tide)Carina Lau (Leung Fung-Ying)Rebecca Pan (Rebecca)Jacky Cheung (Zeb)