Haneke: Rejtély

Megjelent: zartkor.hu


Haneke ismét a lélek legsötétebb mélyére nyúlt, és keze titkot tapogat. Állítja: a múltja elől senki nem menekülhet, a tettekkel egyszer el kell számolni, még ha a szembenézés nehéz is. Aki nem fél dialógusba kezdeni én-jével, annak jó esélye van a gyógyulásra. Aki azonban képtelen az önvizsgálatra, azt veszély fenyegeti, mert félelmei fölébe keverednek, s végül legyűrik.
Mára már filmes közhelynek számító megoldással indul a történet: valaki videofelvételt készítetett Georges (Daniel Auteuil) és Anne Laurent (Juliette Binoche) lakásáról. Nincs a szalagon semmi kompromittáló. A készítő egyszerűen csak jelezni akarja, hogy ő létezik, s hogy figyel. A tudat azonban, hogy valaki tudtunkon kívül betekintést nyerhet magánszféránkba, őrjítő. A férj - befutott, sikeres televíziós műsorvezető -, nyomozásba kezd, s kiderül, hogy az újabb s újabb videokazetták, valamint a furcsa gyerekrajzok - amiknek tárgya egy levágott fejű kakas – kapcsolatban állnak egy látszólag rég elfeledett gyermekkori rossz emlékkel. De ki lehet ez a „beteg” ember, akinek nincs jobb dolga, mint feldúlni egy békés, idilli család életét? Majid, a hamisan bevádolt játszótárs?
A thriller alapszituációból induló történet kellemes, külső megfigyelői székbe ülteti a nézőt, ahonnan kedvére leselkedhet a francia középosztály legbelsőbb tereibe, akiket biztonságosnak hitt bástyáik mögött hirtelen támadás ért. Ám a műfajkötelező elemek egy ponton búcsút mondanak a vászonnak – s bár a szereplők továbbra is tehetetlenül vergődnek, kutatnak, a néző azon kapja magát, hogy a voyeur-i helyzetéből adódó, adrenalin növelő izgalom elmarad. A film pedig egyre csak telítődik hol tisztább, hol homályosabb utalásokkal, melyek egy része a múltban kutatja a megoldást, más részük pedig a jelenben. A szálak azonban csak nem akarnak találkozni, vezérfonalként egy darabig segítik a nézőt, majd magára hagyják gondolataival, hadd játssza tovább egyedül a képkirakóst.
Elindulunk hát a már említett, Georges gyermekkorába vezető vonalon, másrészt a házaspár már nevében is kettősséget, álarcot viselő fia, Pierrote különös viselkedése előlegez meg egy másikat. A néző egyre kényelmetlenebbül fészkelődik székében, holott tudja, Haneke sosem kínálja tálcán a megoldást. De kést-villát kapunk. Nevek formájában. Pierrote, az archetipikus bohóc-figura mellett az apa (Georges Laurent) és az anya (Anne Laurent) neve ismerősen cseng azok számára, akik látták az Ismeretlen kód-ot (Binoche, Neuvik), és a Farkasok idejé-t (Isabelle Huppert, Daniel Duval), a rendező korábbi filmjeit. Az idegengyűlölet, a kommunikációképtelenség problémájával, a rejtett illetve kiélt agresszió, vagyis az európai „dicső civilizáció” arcát (is) elcsúnyító sebekre nem elsősorban gyógyírt keres a rendező, inkább megszállottan bontja ki újra s újra a kötéseket, hogy „na nézd!”, ez van alatta!
Ez a „takargatás” igaz mind a magánember, mint pedig társadalom szintjén. Georges a nyomozásával kapcsolatban hazudik feleségének, amit később az asszony felró neki, holott egy alkalommal ő is kijelenti: miért is kellene bíznia férjében? S hallgatásba burkolózik Franciaország is, történelmének egy sötét fejezetével, az algériai háborúval kapcsolatban. Egyik titok szüli a másikat: az „állami” az „egyénét”, s aztán az - ezt normaként elfogadó polgárként szocializálódó - „egyes ember” alakítja majd társadalmi szinten is mások életét! Haneke sokat sejtetőn mutat rá ennek az ördögi, abszurd körforgásnak a melléktermékeire, következményeire. Szájbarágás nélkül. – Sőt, oly fondorlatosan, hogy az anyag egyetlen mondata se veszítse el intertextuális sokrétűségét, és értelmezési horizontja is tág perspektívát hagyjon. Hogy aztán ki mire fókuszál, mindenkinek a magánügye – ami sok mindent elárul. Igen, a néző is megfigyeltté válik…
Könyv, és könyv mindenütt! Végtelen szöveglabirintusok, rögtönzött Borghes-i világ, ahol a „rejtély” nem létezik, hisz valahol, a könyvtárszoba egy poros hátsó polcán lapul egy könyv, hordozva a választ. Az eredeti cím, „Caché” pontos fordítása „rejtve” – ami ugyancsak arra utal, hogy a megoldás létezik – ha nem is böki ki a szemünket, ha álcázza is magát.
A már említett Pierrot egyike ezeknek a „bújkáló válaszoknak”. Egy alkalommal, mikor anyja bemegy hozzá jóéjszakát kívánni, épp egy könyvet olvas. A címe: „Chien de la Lune” (azaz: A Hold kutyája”)
Nem sokat tudunk meg róla, csak annyit, hogy első osztályú úszó, s hogy csendesen befelé fordulásában kegyetlenül analizálja szüleit. - Talán nem véletlen, hogy a filmben tanúi lehetünk egy stúdióbeszélgetésnek – háttérben falnyi magas könyv! - , mely az ifjú költőzseniről, Arthur Rimbaud-ról szól, aki mindössze 3 év alatt, 16-tól 19 éves koráig megírta „életművét” - örökre beírva magát az irodalomtörténetbe - , majd miután „kidühöngte magát”, s megundorodott az emberi társadalomtól, Afrikába ment kereskedőnek („konformizálódott”), és soha többé nem foglalkozott a költészettel. (…A róla szóló vitán részt vett Mazarine Pingeot is, aki „rejtegetett” lánya volt François Mitterrand-nak…)
A rejtvényfejtő játékban tehát a film elejétől kezdve rengeteg jel mutat a gyermek Pierrot felé. Georges, az apa eközben eljut saját gyermekkorához, s Majidhoz, aki ellen bűnt követett el fiatalon. Azt hiszi, Majid küldte a kazettákat, megtorlásként. A férfi azonban hiába bizonygatja ártatlanságát, s végül torkát elvágva – mint egykor a kakasét – öngyilkos lesz. Majid fia választ keres, de Georges, a „sértett fél”, elhajtja. - Haneke gunyoros félmosolya: no ki is az áldozat? A sérthetetlen fehér médiasztár vagy a megalázott kisebbség?
Akinek időközben nem esett volna le, hogy a múlt a legváratlanabb odúkból bújik elő, hogy igazságot szolgáltasson, annak érdemes figyelni a filmet záró képsorokat. Figyelni, erősen! Mert „rejtetten” feltűnik Pierrot és Majid fia az egyik sarokban, amint bizalmasan sugdolóznak – Haneke pedig „nyilvánosan” bezsebel egy csomó díjat, mint „hálapénzt” a vizitért a krónikusan beteg emberiségnél.



Caché

Színes, feliratos francia-osztrák-német-olasz dráma
Rendező: Michael Haneke

Operatőr: Christian Berger

Vágó: Michael Hudecek, Nadine Muse

Forgatókönyv: Michael Haneke
Szereplők: Daniel Auteuil, Juliette Binoche, Maurice Bénichou, Annie Girardot, Bernard Le Coq

Gyártó stúdió: Wega Film, Les Films du Losange

Hossz: 117 percForgalmazza: Budapest Film

Eredeti megjelenés: 2005