Novák Erik: Zuhanórepülés

Megjelent: zartkor.hu

Az nem írható a film számlájára, hogy a kedves mozilátogató közönség az első fél órában papírzacskót csörget, pop-cornt rágcsál, és miután felszürcsölte a kóláját, a végén még böfög is egy nagyot, hogy a haveroknak legyen min röhögniük. Ezt a mozi-szentélyt gyalázó viselkedést csakis azért sikerült némiképp megbocsátanom, mert a Zuhanórepülés első tíz perce után megnyugodtam: nem kell attól tartanom, hogy a durva külvilági zajok miatt kimaradok egy elmés szófordulatból, a világképemben 180 fokos fordulatot eredményező gondolatmenetből. Merthogy Novák Erik új filmje e téren nem terheli le a kedves néző tartalékáramköreit.
A történet szerint főhősünk kábítószerrel kereskedett, s rács mögé került. Szabadulásának napján találkozunk vele, a börtönből való „istenhozzád” előtt még megment egy „női szerepre” kényszerített rabot a vécében, mire az élvezetükben megzavart nehézfiúk búcsúzóul tisztességesen elpáholják. Persze, persze, érti a néző, hogy egy igazság harcosával van dolga, egy jó rosszfiúval, kinek lelkéért aggódnunk illik, el ne kárhozzék. Szobatársa, az első számú „őrangyal” a lelkére köti, ne szúrja el megint, kezdjen rendes életet, mert bizony ő maga is mit nem adna azért, ha még egyszer, életében, repülhetne! Hősünk megnyugtatja: azt tervezi, elmegy dolgozni egy luxushajóra, s szakít a múlttal. Ez az idilli terv, ez a lelkesedés egészen odáig tart, amíg meg nem tudja, hogy talán több hónapot is várnia kell, míg végre tengerre szállhat. Addig, pénz híján, mit tesz egy valamire való ex-drogdealer? Őrangyal ide vagy oda, folytatja a korábbi bizniszt. A visszacsúszás, a teljes lezüllés veszélyére figyelmeztető színházigazgató, a Fiúért aggódó „Atya” tehetetlen, már csak azért is, mert egy újabb „Angyal” is színre lép „Éva” néven (…), szőkén, a „főgonosz” állítólagos húgaként, és felkínálja az „almát”… Mell-esleg pikkpakk behálózza a fiút, feledtetve vele odaadó prostituált barátnőjét, Mel(l)csit.
- Töprengtem, hogy, mégis, milyen szent cél, küldetés lebegett a forgatókönyvíró lelki szemei előtt, miféle „üzenetet” akart (feltéve, ha akart) belehallózni a mélyentisztelt – valljuk be, olykor süket - vevőkészülékébe? Tanmesét, mi szerint, aki egyszer szarba lépett, annak örökre bűzlik majd a lába?! – Majd azon méláztam, hogy vajon a film egy epizódszereplője, a filozofikus természetű rab, főhősünk fentebb említett cimborája (aki mellesleg Afganisztánban volt pilóta – a’la kötelező reality-elem, „így leszünk hitelesek”) által előadott, repülésről szóló példabeszéd hatott-e megtermékenyítően a filmcímet kiválasztó koponyákra, avagy a jól hangzó „zuhanórepülés”-hez kellett utólag fabrikálni – mintegy önigazolásként - egy pilótás szimbólumrendszert? Akárhogy is, a nagy igyekezetben, úgy látszik, mind a magyar rabtársadalom filozófus keménymagja, mind az Erőben bízó forgatókönyvíró elfelejtette leemelni a polcról a Nagy Értelmező Szótár vaskos kötetét – pedig milyen jól lehet azzal súlyzózni! -, említett rabunk ugyanis olyasféleképp használja a szót, mintha az kamikáze-akciót lenne hivatott jelölni. A hajós-tengeres, bepasszintott szimbolikus látványelemről már ne is beszéljünk…
A feszített agymunkának az lett a következménye, hogy végül elvesztettem a fonalat, s mikor ama előbb vázolt ontológiai, majd hermeneutikai mélységekből ocsúdtam, fel kellett tennem magamnak a kérdést: hogy kerültek a sztoriba a zsaruk?, s ki a f…sz az az Igor?! S – hogy némileg emelkedettebb „filozófiai” síkon tartsam magam: mikor társul végre a magyar filmben a szép fényképezés és az olykor szívet melengetően jó színészi alakítás valódi jelentéssel bíró történetekkel, olcsó parafrázisok helyett?

A.