2009. március 4., szerda

Útvesztők, tévutak - Dominick Moll: Lemming

Megjelent: zartkor.hu

Kutatólabor. Alain Getty épp bemutatót tart a legújabb találmányról, egy távirányítós játékhelikopterre szerelt mobil biztonsági kameráról. A „kihelyezett szem” feladata, hogy ellenőrizze a lakást, s ha bármi rendkívülit észlel, riasszon. Így szerezhetnek tudomást a tulajdonosok arról is, ha távollétükben például váratlan csőtörés következtében a lakást lassan elborítja a víz – mint a laborban végzett szimuláció alkalmával. A fejlesztés folyamatban van – a szerkentyű még korántsem tökéletes.
A háborítatlannak tűnő, nyugodt felszín alatt ismeretlen erők, törvények munkálnak szemünk és elménk elől elzárt rendben. Elég azonban egy apró hiba, hogy a „túloldal” betüremkedjen a mi kis világunkba, s fenekestül felforgassa azt, káosszá változtatva a rend-et. Az ember elveszejtő, ördögi labirintusban érzi magát, vagy reménytelen stoposnak egy másik dimenzió végtelen, sötét országútján.
A film hősei, Alain és Benedicte fiatal házasok, látszólag tökéletes harmóniában élnek. A férj a munkából hazatérve értetlenkedő mosollyal szemléli a gyerekével ordibáló szomszédot, aztán feleségét csókkal fogadja, megöleli – s ezzel helyreáll univerzumában a béke. Egy kis időre. Először a mosogató lefolyója dugul el – látszólag szóra sem érdemes, bosszantó semmiség. Aztán megérkeznek a vacsoravendégek, Alain főnöke és felesége, Mr. és Mrs. Pollock. A rejtélyes, sötét napszemüveget viselő asszony minden átmenet nélkül botrányt rendez, kiteregeti családi szennyesüket, elmondja, miféle megaláztatásokat kellett mindeddig kiállnia hűtlen férje oldalán. Végezetül közli: ne is próbálják eljátszani a háziak az idilli párt, mert velük ugyanez fog történni, és szánalmas az igyekezet, amivel tartani próbálják a látszatot.
A fiatalok hamar túlteszik magukat a „nagyjelenet” s a „jóslat” okozta döbbeneten, egészséges lelkük helyrerázza a szétcsúszott világ építőköveit. Még a lefolyót is sikerül kitisztítani. Csodák csodájára azonban egy fura, halottnak tűnő kis rágcsálóféle kerül elő. Egy lemming!
David Lynch óta tudjuk, hogy hangyák, bogarak, pókok, madarak egytől egyig egy másik dimenzió lakói, hírnökei, akik egy titokzatos - az emberétől különböző (?) - „úr” által alkotott törvényszerűségeknek engedelmeskednek. Lynch abszurd világát gondosan berendezte a mára már személyes védjegyének számító alakokkal (törpe, bohóc, boszorkány, varázsló, „lovag”…), motívumokkal-szimbólumokkal (végtelen országút, örökkön forgó ventilátor, fekete-fehér mintás padló, tűz…). Ezek szinte maguktól a helyükre kerülnek az „értő” nézőben, leképezve egy olyan tartalmat, gondolatot, melyről inkább csak feltételezhető, hogy esetleg megfordult a különc rendező (radír)fejében. A filmekben fokozatosan kibontakozó mitológia olyan biztosan üt tanyát a Twin Peaks-et hétről hétre követő rajongó tudatában, hogy Lynch akár azt is megengedheti magának, hogy a fenti elemeket csak úgy találomra egymáshoz hajigálva-társítva építsen fel egy új filmet. És működni fog.
A Dominik Moll rendezte Lemming letagadhatatlanul a Lynch-i csapáson szándékozik haladni… úgy tűnik azonban, maga is belekeveredik példaképe útvesztőinek egyikébe, s a sötétségtől megrémülve fejvesztve keresi a kiutat jelző fényt.
A cselekmény-gépezetet mozgásba lendítő konfliktus látszólag akkor keletkezik, mikor Alice megkörnyékezi Alain-t, a férfi azonban szerelmére hivatkozva – de láthatóan inkább gyávaságból – nemet mond. A „mi lett volna, ha” szelleme ettől kezdve kísérti őt, bűntudatát pedig nem tudja palástolni Benedicte előtt. A helyzet végképp tarthatatlanná válik, mikor Alice bekvártélyozza magát a fiatalok vendégszobájába, kitálal a lánynak, s végül öngyilkos lesz.
Ez az a pont, ahol finoman lélekvándorlós – s némi Doppelganger effektusra emlékeztető – fordulatot vesz a történet, idomulva a Lost Highway – Útvesztőben Lynch-i struktúrájához. - - - Az amerikai „kolléga” filmjével való dialógus egyértelmű kép és díszlet szintjén is. Fred és Renee otthonának-utcájának megdöbbentően pontos mását kapjuk a francia filmben, a furcsa, video-felvételeket készítő, Mephistora maszkírozott törpe pedig mintha a lemming-szakértőben öltene testet – persze jóval szelídebb formában, s nélkülözve minden transzcendentális jelleget. S míg Lynch az Óz Dorothy-ját (Kék bársony) és a gonosz Keleti Boszorkányt (Veszett a világ) illeszti be misztikus világába, addig Moll öngyilkos figurája, Alice – legalábbis a neve alapján – az Alice Csodaországban-t idézi.
A mese kétfelé válik. Benedicte testében Alice kel életre, a „lemming”, akit öngyilkosságba valójában a túlélés ösztöne hajt. Így képes visszaszerezni férjét, s egyben meghódítani Alaint is. Alice – az események látszólagos mozgatója – mellé emelkedik Alain, aki bizonytalanul egyensúlyoz reális-irreális határán, s végül balesete révén úgy tűnik, visszazökken a valóságba. Megszületik a magyarázat arra a csodára is, miként kerülhetett ez a messzi északon honos kis állat, a lemming, egy franciaországi otthon konyhai lefolyócsövébe. (A megoldást nem árulom el, de a vájtszeműek körülbelül a film első 10 perce után már tudni fogják…sajnos …). A Lynch-i misztikus-elvont világmagyarázat helyett kapunk egy gondosan megindokolt materiálisat, holott a motívumszálak (a már említett „kihelyezett szem”, a Benedicte-Alice és Alain-Mr. Pollock alakpár, a lemming…) más irányba mutatnak.
A kezdetben szépen építkező történet a végén tehát elbátortalanodik, keretet kap, és példázattá szelídül. A történet nehézkesen illeszti egybe a magukat őrületbe hajszoló szereplők s a lemmingek fura „csoportöngyilkossága” közt felmutatott, metaforaként szolgáló párhuzamot, Benedicte átalakulását Alice Pollock-ká, valamint a „csodás” és racionálisan nem megokolható elemek magyarázatául felkínált balesetet (idézőjelbe téve mindent, ami a filmben addig történt).
Halovány másolat marad a Lemming. Éretlen, a világ betegségeit nem ismerő – vagy ismerni nem akaró – egészséges másolat.


színes feliratos francia filmdráma, 129 perc, 200516 éven aluliak számára nem ajánlott DTS
rendező: Dominik Moll
forgatókönyvíró: Dominik Moll, Gilles Marchand
zeneszerző: David Whitaker
operatőr: Jean-Marc Fabre
producer: Michel Saint-Jean
vágó: Mike Fromentin
szereplő(k): Laurent Lucas (Alain Getty)Charlotte Gainsbourg (Bénédicte Getty)Charlotte Rampling (Alice Pollock)André Dussollier (Richard Pollock)Jacques Bonnaffé (Nicolas Chevalier)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése