Gibson kontra Ferrara - Mária Magdolna

Megjelent: zartkor.hu

A Krisztus Passió-jára adott válasz nem sokat váratott magára, már csak azért sem, mert manapság úgy tűnik, ez a téma nem csak rengeteg nézőt/olvasót vonzz, de tömérdek pénzt is az alkotó bankszámlájára. Hát még ha egy igaz-kreált pert is körít hozzá az elmés marketing-csapat, mint tette ezt a plágiummal gyanúsított Dan Brown bestseller, A Da Vinci-kód esetén, s egyben akaratlanul is elő/utó-kampányt rendezve a Mária Magdolná-nak, melyért 2005-ben a Velencei Filmfesztiválon Abel Ferrara rendezői különdíjat kapott.
Míg Magdaléna a könyvek könyvében örökre, mint „bűnös asszony”, mint prostituált lesz számon tartva, addig az ezoterikus irodalom már rég megkezdte Jézus kedveseként, s a legfőbb tanítványként való „rehabilitálását”. Mel Gibson megalomániás „férfi-passiója” után úgy tűnik, kapunk egy kifordított „nőit”.
Tony Childress (Matthew Modin) független író-rendező Ez az én vérem címmel filmet forgat, „eretnek” mód egy nőt nevezve meg, mint a Megváltó hiteles tanainak egyetlen értő letéteményesét. Ő maga „vállalja” Jézus szerepét, Magdalénát pedig kedvese, a tehetséges Marie Palesi (Juliette Binoche) játssza, aki azonban a forgatás befejeztével mintha benne ragadt volna szerepében, s nem hajlandó visszatérni New York-ba, helyette Jeruzsálem felé veszi útját. Majd a történet egy évet ugrik az időben, s a néző Manhattan sötét utcáin, autóban ülve, vagy a nem kevésbé „sötét” tévéstúdiókban találja magát, ahol új „hőst” kap Ted Younger (Forest Whitaker) televíziós sztár-újságíró személyében, aki fő-műsoridőben, egy héten keresztül Jézus korával és életével foglakozik. Úgy tűnik, semmi más nem érdekli, mint hogy a végére járjon a „bibliai mesének”, hogy kibogozza a Jézust és kedvesét-tanítványát összefűző szálakat, hogy elérje a „megvilágosodást”. Megszállottan kutat (többek között Marie Palesi után, akiről semmi hír), elhanyagolja terhes feleségét, s közben lepaktál a filmjének bemutatójára készülő Tony Childress-szel. A bűnökért azonban felelni kell…
Ferrarát, akit sokan Scorsese örökösének is tekintenek, szinte minden filmjében a vallás, a jó és a rossz, bűn, bűnhődés és megváltás gondolata foglalkoztatja, gondoljunk csak New York királyá-ra, vagy a Mocskos zsaru-ra, mely mintaha az Aljas utcák-at folytatná. Újra-újra szervezi kedvenc motívumait, a „rossz fiú, mint Messiás”-történetet, a bűnbánatra felszólító Madonna-alakot, aztán nyakon önti hol több, hol kevesebb groteszk humorral. A Madonna és a Messiás ebből a munkából sem hiányzik, a humor viszont igen. Ha csak a Mel Gibsont – s mellesleg önmagát is – egyértelműen, ironikusan megidéző Tony Childress figuráját nem számítjuk, s azt a tényt, hogy a Megváltó ez egyszer egy nő, egy színésznő, aki szerepének indíttatására spirituális útra lép. A banálisnak tűnő megoldást Juliette Binoche hitelesíti, s közben kapunk egy kis női elégtételt is (ha a Dogma „igazságszolgáltatása” után továbbra is ilyesmire vágynánk), amiért a gyengébb nem, eléggé el nem ítélhető módon, csúnyán kiszorult a Szentháromságból. No, nem mintha mindezt valamilyen feminista megfontolásból tenné… Az igazi célpont itt a média, és láthatólag az is kaján örömmel tölti el a rendezőt, hogy odafricskázhat egyed a „kollegának”, Mel Gibsonnak, s hogy egy kicsit lejjebb rángathatja az álszentség leplét. A filmben látható jelenet – bombariadóval akadályozzák meg az Ez az én vérem premierjét – a botránykedvelő Ferrara nagy sajnálatára a Mária Magdolna esetében elmaradt, kénytelen beérni szimpla egyházi tiltakozással.
Biztos alapokon áll a film, még ha olykor soknak is érezzük a színésznő tanítványának felcsapó Ted Younger Tony Childresst ostorozó kirohanásait, s a túlzottan szimbolikusra sikeredett „Madonna és a kisded” mellékszálat. Mindenesetre a „fő gonosz” nem mutatkozik meg, kapunk viszont egy „filmben Jézus – életben Júdás” rendezőt, aki bár „szerződést” köt a megismerést szomjazó „Faust-újságíróval”, „behajtani” semmit sem sikerül rajta, a legdrágább kincs, feleség és gyermek a színésznő „isteni” közbenjárására életben marad.
New York, a modernkor „bűnös városa” mindvégig sötét arcát láttatja, ahova csak az utcalámpák fénye lop némi – mesterséges! – fényt… csoda, ha itt csak mű-igehirdetőkre telik? A képi világ következetesen sötétség-világosság dualitására épül, az éjszakai metropolis képei a jeruzsálemi napvilágnál, a Marie Palesit mutató jelenetekben nyernek ellenpontot.
Úgy tűnik, Abel Ferrara a kezdeti mészárolós, olcsó horrortól a kultuszgyanús filmeken keresztül lassan a klasszicizálódás felé veszi az irányt, ahogy az már előző filmjében, A temetés-ben is megfigyelhető volt. Kevesebb vér, kevesebb erőszak, több ideológia és társadalomkritika.

- Laura Palmer -



színes olasz-francia-amerikai filmdráma, 83 perc, 2005Dolby Digital
rendező: Abel Ferrara
forgatókönyvíró: Abel Ferrara, Mario Isabella, Simone Lageoles
zeneszerző: Francis Kuipers
operatőr: Stefano Falivene, Abel Ferrara
producer: Roberto De Nigris, Thierry Klemniuk, Fernando Sulichin
vágó: Patrizio Marone, Fabio Nunziata, Langdon Page, Julia Ruell
szereplő(k): Juliette Binoche (Marie Palesi/Mary Magdalene)Forest Whitaker (Ted)Matthew Modine (Tony)Heather Graham (Elizabeth)Marion Cotillard (Gretchen Mol)Stefania Rocca (Brenda Sax)