2011. január 7., péntek

Lightened material inside, outside - About Zsolt-József Simon’s art

(Published in New Ceramics, http://www.new-ceramics.com/index.php?id=15 )

White bodies intersect themselves into the space drawing zig-zag shades - almost as a second skin, a new identity - around themselves to complement and reformulate their snow whiteness. Some recalls a broken toy-highway, while forming the infinity symbol of 8; the other, like a sea shell house, or a mysterious flower; there is a group of nine, a chain... a necklace emerged by the ellipsis of the nine planets. A spinal’s line… And there is a beautifully arched beam frozen in the moment...
Researching the once had air’s cave, hole and the direction of force had insane in the material of plaster and porcelain statues; observing how the artist brushed the clay, or just slit it to establish a space for the liquid material (and for the future sculpture) - Zsolt Simon-Joseph’s statues invite us to come to this subject. To see that just like in a darkroom the light and the shadow exchange place, so change location the firm and the soft: the clay which you can form though it keeps its shape which encompass and lead the mass of the plaster and porcelain. Because the artist’s main goal is to keep moving the retaining plastic material. So in this case the ordinary silicate technique is not just a simple technique that controls the suffering material to reach the idea of a nice, beautiful, surprising (…) statue. But this technique and the newborn statue-body come from the same “parents”: the movement and the space.
Anxious, everyday alchemist is only interested in gold. The one eager of knowing all the secrets of Nature is more interested in to understand transformation and metamorphoses. Simon Zsolt József is in the group of the second one. He helps to world these statues to make visible all the movement and flow, to give a kind of creative object-documentation of creation, of “genesis”. These objects let us see how forces pull, attract life from dead material, how life is breaking up the rigid pegging and long for a movement of soul, and the realization of his own spiritual entity through infinite transformations. This creative process needs a meditative and awake mental status in the same time. The artist is not a slave either a repressive power above the material. Artist helps the material to find his form, his shape by human hands, and to go further the inanimate static position. To be lightened.
This is an exciting mental journey to this understanding, because these art pieces do not want to imitate nature. They are not flowers, not waves, they do not want to shape shells – we see them like that. Simon find a real joy in manual skills, he wins ecstasy from the difficulties of implementation, heated by the alchemistic knowledge and awareness of changes.
He was trained as a porcelain painter in a famous Hungarian porcelain manufacture, in Herend, but sport and dance were important part of his practice, too. These two sides of him – art and movement - became closer when he started his studies in a progressive art school, and, attended a special gymnastic lessons (Bothmer Gymnastic, Spatial Dynamics), too. Attracted by space, the “3D”, he applied for the silicate department of the Hungarian Collage of Applied Art (now: László Moholy-Nagy University). And when his diploma piece was on the way to Korea to “The 4th World Ceramic Biennale, 2007”, he went also to East, but to Indonesia, with a scholarship in his pocket to “forget everything” what he ever studied.
At that time like child I scribbled a lot. For a pure joy. I purposely tried to break up with the ordinary drawing shames to find that what is really inspire me regardless I am proud on it or not. Dropping down these heavy stones, undressing till almost “naked” made me easier to realize my true interest – said Simon remembering the time in Surabaya, a mega polis of Java Island, while his art piece became the part of the final qualifier of the Korean biennale.
On his works Javanese exposition, in Surabaya, long pictures (made by mixed technique: pencil, watercolor, charcoal) twisted on carton columns placing colored lines of force and flow into the space. You could also see small drawings of never existed moving animals, originated maybe from a “child”; these were hanged from above, attached to a string. And all around statues was born from marriage of plaster and clay, just as his diploma piece. Joy and playfulness, a pure euphoria of the creation radiate from these works.
Returning to Hungary he started to refine the technique, to transform it to the use of porcelain. The aim is still to preserve the appearance of the movement. This leads him even as a drawing teacher. He encourages all the adult students of the “Sunway Art School” to live inside the movement, try to preserve the chosen picture’s inner liveliness and mobility both in shape and technique. By direct experience of the motion they will be able to recognize all the movements created the surrounding world and which are reflected in their models or in their own works, too. So experience access them not only in their eyes; but their all body and their movements may be sensors. When you observe a form “outside”, practically you follow its movements “inside”. This movement can be grasped and drawn as your own. If you have a desire to form, it is good if you have what to shape. Before drawing Simon often use Bothmer Gymnastic. Like most of the reform pedagogies he tries to keep a playful sensitivity of mind to avoid “copying”, but to help the artistic experiment of reality.
His wide interest’s objects – statue, drawing, painting, interior and furniture plans – are full of living, pulsating energy, fed by the flow of a found secrets of motion. While his flower-like statues show themselves soft inside, they split into the air like pure-clean scalloped porcelain-beams, and outside they show amazing simplicity and intimidate beauty. That shows an artist and a craftsman.

Képzőművészet

Megemelt anyag - Simon Zsolt József kerámiaszobrairól

Megemelt anyag - Simon Zsolt József kerámiaszobrairól

Fehér testek metszik bele magukat a térbe, s cikkcakkos árnyékokat rajzolva – mintegy második bőrt, egy másik önvalót - kiegészítik, újrafogalmazzák hófehérségüket. Van, amelyik széttört játék-autópályára emlékeztet, miközben a végtelen 8-as jelét formázza; a másik, mint egy tengeri kagyló háza, vagy egy titokzatos virág; ott egy kilenctagú csoport, egy lánc… talán a kilenc bolygó körül kirajzolódó ellipszispályákból fűzött nyakék. Egy gerinc húrja. S amott egy szépen ívelő fénysugár dermedt a pillanatba…
A gipsz- és porcelánszobrok anyagában megőrzött erőirányokat, a valaha volt „lég” barlangját, odúját, felkiáltásait kutatni; figyelni, hogyan simította el a művész az agyagot, vagy épp hasított bele, hogy kialakítsa a belé folyó matéria terét (s a majdani szobortestet) – Simon Zsolt József szobor-tárgyai erre invitálnak. Látni azt, hogy, miként a sötétkamrában fény és árnyék helyet cserélnek, úgy cserél helyet a szilárd és a lágy: az alakítható, de formáját őrizni képes agyag, amely körülölelte, magába fogadta, s az utolsó pillanatig vezette a megdermedéséig a folyékony gipszet, a porcelánt. Merthogy a legfőbb cél: az utolsó pillanatig is változtatható, képlékeny anyag megtartása. Így a szokásos szilikát-technika (?) ez esetben nem csupán a szükséges külső tényező, amit elszenved az anyag, hogy kényünkre-kedvünkre kedves, szép, meglepő (…) szoborrá alakulhasson, hanem lényegileg egyívású a születő testtel.
A sóvár alkimistát az arany érdekli. A Természet titkait vágyót a folyamat, a rend, a transzformáció megértése. Simon Zsolt József ilyen, formáló erőkkel dolgozó képző-művész. Világra segíti ezeket a mozgást, áramlást magukban őrző – de nem élő – tárgyakat, a teremtés aktusának egyfajta kreatív tárgyi dokumentációit, melyek azt is látni engedik, hogy a körülvevő világ erői miként húzzák, csalogatják elő a holt anyagból a burjánzón élőt, a dermedt rögzítettségből tovább vágyódó, már mozduló lelkit, és az önnön lényegére csak átalakulások végtelen során rádöbbenő szellemit. Ez az alkotási folyamat egyszerre kíván meditatív és éber tudati állapotot. A művész nem lesz kiszolgálója az anyagnak, de nem is hatalmaskodik felette. Inkább segítő ő, hogy a matéria általa, az emberkéz által formát nyerjen, és – képletesen és érzékszerűen is – szinte megemelkedjék, túlhaladván kötött, statikus állapotát. Élettelenségét.
Izgalmas az út, amin keresztül gondolatilag ide jutunk, hisz ezek a munkák nem akarják utánozni a természetet. Nem virágokat, nem hullámokat, nem csigaházakat formáznak – mi látjuk őket annak. És Simon láthatóan élvezettel teszi próbára kézügyességét, kell neki a nehéz kivitelezhetőségben ébredő alkotói mámor. És mindezek eredőjében ott munkál a mozgás, a folytonos átalakulás valamiféle alkimista tudása/tudatossága.
A tanulmányait porcelánfestőként (?) kezdte a híres herendi porcelánmanufaktúrában, de a munka mellett életében mindig jelen volt a sport és a tánc, anélkül, hogy a két terület – ábrázolás és mozgás - egy pillanatra is fedésbe merült volna. A közös metszet a különböző művészeti ágakat (festészet, zene, dráma) egymással összefűzve oktató szabadiskola hatására, s egy speciális mozgásforma (Bothmer gimnasztika, Spatial Dynamics – „Térdinamika”) gyakorlása révén kezdett kirajzolódni. A Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma Moholy-Nagy László Egyetem) a tér, a három dimenzió vonzásában már szilikát szakra iratkozott be, hogy aztán később mindent „elfelejthessen” – egy egy éves indonéziai ösztöndíja alatt.
Az idő tájt rengeteget firkáltam, mint egy gyerek. A tiszta örömért. Próbáltam készakarva kiszakítani magam a megszokott rajzolási sémáimból, hogy megtaláljam azt, ami engem az alkotásra inspirál, attól függetlenül, hogy amit találok, arra büszke vagyok-e, vagy sem. A terhektől való ilyen, majdnem meztelenségig való vetkőzésben könnyebben mutatkozott meg a valódi érdeklődés, az én valódi érdeklődésem – vallja Simon a Jáva szigeti megapoliszban, Surabayában töltött időszakra emlékezve, miközben a diplomamunkája bejutott a kóreai Nemzetközi Kerámia Biennálé döntőjébe („The 2007 Korea International).
A Jáván készült művekből rendezett kiállításán vegyes technikájú (ceruza, akvarell, szén), hosszúkás képek csavarodtak egy-egy forgástestre, kartonoszlopra, színes erővonalakat és az áramlások rajzolatát írva a térbe. Egy helyütt gyermekkéztől valónak tűnő rajzok fonálra fűzött láncolatát eresztette le a magasból, rajtuk sosemvolt állatok mozgó, dinamikus másával. És körül a szobrok, melyek a diplomamunkában kifejlesztett módszert követve még a gipsz és az agyag házasságából születtek. Öröm és játékosság, valamiféle szertelen fegyelmezetlenség, az alkotás tiszta eufóriája sugárzik ezekből a munkákból.
Magyarországra visszatérve hozzáfogott a technika finomításához, porcelánra való alkalmazásának kidolgozásához. A cél továbbra is a mozgás látszatának a megőrzése volt. Ez vezeti akkor is, mikor rajztanárként, a Napút Szabad Művészeti Iskola óráin arra ösztönzi a felnőtt diákokat, hogy éljék bele magukat a mozdulatba, őrizzék meg a megragadott kép belső elevenségét, mozgékonyságát a rögzítés technikájában is. A mozgás közvetlen tapasztalatával azokra a mozgásokra ismerhetnek rá, amelyek a környező világi formáit létrehozták, s amelyeket viszontlátnak modelljeiken, vagy saját munkáikon. Így tapasztalataik nem csak szemükön keresztül érhetik őket, hanem egész testük, mozgásuk lehet érzékszerv. Amikor az ember kinn megfigyel egy formát, azt gyakorlatilag belül lemozogja. Ezt a mozgást lehet megragadni, és rajzolni, mint saját élményt. Ha van formálási szándék, akkor jó, ha van mit formálni. Mindehhez, a rajzfeladatokat megelőzően, gyakran a Bothmer Gimnasztikát hívja segítségül, s mint a legtöbb reformpedagógia, a játékos érzékenység felnyitásával igyekszik elérni, hogy a művészi formáló erők ne fulladjanak másolásba, hanem a valóság átélését segítsék.
A sokirányú, kreatív érdeklődésének tárgyait – legyen szó szoborról, rajzról, festményről, tárgy- vagy bútortervezésről - kivétel nélkül áthatja a belül megtalált bizonyosságból, a forrásból feltörő élő, lüktető energia. Virágkehely-szerű szobrai belül puhának, lágynak mutatják magukat, mintha önmagukban keresnék, miként mutathatnák meg magukat. A külső világba viszont már éles-tiszta, finoman csipkézett porcelánsugarakként hasítanak, és egyszerre mutatják az egyszerűségében lenyűgöző és félemlítő szépséget. A művészt és a tárgyat készítő mesterembert.

(Megjelent angolul: New Ceramics - The Europian Ceramics Magazine)